2016. február 11. csütörtök

2016.02.10 21:32

2016. február 11. csütörtök

 

„Olya­nok vol­ta­tok, mint a té­vely­gõ ju­hok, de most meg­tér­te­tek lel­ke­tek pász­to­rá­hoz és gond­vi­se­lõ­jé­hez.”

(1.Péter 2,25)

 

A „meg­té­rés” fo­gal­ma a Bib­lia köz­pon­ti gon­do­lat­vi­lá­gá­hoz tar­to­zik. Kü­lö­nö­sen szem­lé­le­tes Pál apos­tol meg­té­ré­se. Az egy­ház­tör­té­net két­ezer éves tör­té­ne­té­ben vissza­té­rõ ta­pasz­ta­lat, hogy az egyén bol­do­gan vall­ja a meg­té­ré­se után: „Az Úr az én pász­to­rom, nem szû­köl­kö­döm.” (Zsolt 23,1) Egye­sek úgy be­szél­nek er­rõl, mint éle­tük nagy for­du­la­tá­ról, má­sok vi­szont éle­tük na­pi ese­mé­nyé­nek vall­ják. Ki­nek van iga­za? Ha együtt lát­juk a ket­tõt, vagy­is azért kell az „egy­sze­ri nagy dön­tés”, a meg­té­rés az éle­tem­ben, hogy at­tól kezd­ve tud­jak na­pon­ta Is­ten fe­lé for­dul­ni, ak­kor he­lye­sen lát­juk, hogy ezek csak a ke­resz­tény élet­vi­tel fo­lya­ma­tá­nak kü­lön­bö­zõ pont­ja­it je­len­tik, és nem állnak egy­más­sal ellentétben.

 

A nap éneke:

AZ ÚR HÍVOTT MINKET