2016. december 6. kedd
2016. december 6. kedd
„Ne légy tõlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen.”
(Zsoltárok 22,12)
A 22. zsoltár a Messiás szenvedéstörténetét vetíti elõre. Szavait Jézus is idézi a kereszten. Súlyát akkor értjük meg igazán, amikor reménytelen helyzetben érezzük magunkat. Ilyenkor a mi személyes imádságunkká is válnak ezek a szavak. Az emberi élet mindennapjai hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozásai. Ez így jó, így természetes. De vajon csak a bajban, a mélypontokon hívjuk segítségül az õ nevét? Vagy pedig az örömökért is hálát tudunk adni, hogy legyen mire emlékezni, mibõl erõt meríteni a mélypontokon, hogy Isten jóságát valóban naponként megtapasztalhassuk?
BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!
A nap éneke:
ÉN ISTENEM…