2016. december 6. kedd

2016.12.05 22:17

2016. december 6. kedd

 

„Ne légy tõlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen.”

(Zsoltárok 22,12)

 

A 22. zsoltár a Messiás szenvedéstörténetét vetíti elõre. Szavait Jézus is idézi a kereszten. Súlyát akkor értjük meg igazán, amikor reménytelen helyzetben érezzük magunkat. Ilyenkor a mi személyes imádságunkká is válnak ezek a szavak. Az emberi élet mindennapjai hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozásai. Ez így jó, így természetes. De vajon csak a bajban, a mélypontokon hívjuk segítségül az õ nevét? Vagy pedig az örömökért is hálát tudunk adni, hogy legyen mire emlékezni, mibõl erõt meríteni a mélypontokon, hogy Isten jóságát valóban naponként megtapasztalhassuk?

BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!

 

A nap éneke:

ÉN ISTENEM…

 

ÉN ISTENEM…