2016. december 12. hétfő
2016. december 12. hétfő
„Jézus így szólt: Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Õ így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”
(Lukács 10,36–37)
Karácsony elõtt megsokasodnak a jótékonysági rendezvények, az utcai ételosztások, az akciók, gyûjtések a rászorulóknak, azaz az „irgalmasság cselekedetei”. Ez helyes is, de Jézus ennél (tisztelet a kivételnek, ám mégis „kampányszerû felbuzdulásnál”) messze többrõl beszél: arról, hogy „van közünk a másikhoz”, a történetesen segítségre szorulóhoz. Jézus az alapvetõ emberi kötelességünket olyan türelemmel, páratlan pedagógiai érzékkel magyarázza, hogy azon a legönzõbb, leghidegebb, legszívtelenebb logikának is meg kell törnie, és visszavonulót kell fújnia. Jézus szavával belehelyez minket a történetbe, és így mondatja ki velünk a végkövetkeztetést. Bárcsak adventben mind többen ismernénk fel, hogy „felebarátok” vagyunk, és ezt ajándéknak, nem pedig terhes kötelességnek élnénk meg!
BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!
A nap éneke:
HORDOZD A GYERTYÁT