2016. augusztus 9. kedd

2016.08.08 21:34

2016. augusztus 9. kedd

 

„Õ tár­ja fel a mé­lyen el­rej­tett tit­ko­kat.”

(Dániel 2,22)

 

Fur­csa ér­zés be­le­gon­dol­ni, mi len­ne ve­lem, ha min­den tit­ko­mat is­mer­nék az em­be­rek. Azt hi­szem, nem tud­nék a má­sik em­ber sze­mé­be néz­ni, ha ki­de­rül­ne, hogy a mo­so­lyom, a ked­ves sza­va­im mögött mit is gon­do­lok va­ló­já­ban ró­la. Fá­jó tény, hogy Is­ten elõtt min­den nyi­tott. Fá­jó tény, mert rá­döb­bent ar­ra, hogy akár­mennyi­re is pró­bál­ko­zom, nem tu­dok Is­ten „sze­mé­be néz­ni”. Csak le­haj­tott fej­jel tu­dok meg­áll­ni elõt­te és szé­gyen­kez­ni és kö­nyö­rög­ni a bo­csá­na­tért. Kel­le­met­len, de fel­sza­ba­dí­tó ér­zés a bûn­tõl va­ló sza­ba­du­lás.

 

A nap éneke:

ÁLDOM SZENT NEVED