2016. augusztus 5. péntek

2016.08.04 21:37

2016. augusztus 5. pén­tek

 

„Bo­rulj le Is­te­ned­nek, az Úr­nak szí­ne elõtt, az­után ör­ven­dezz mind­an­nak a jó­nak, amit Is­te­ned, az Úr ad ne­ked és há­zad né­pé­nek.”

(5.Mózes 26,10–11)

 

Ami­kor hi­deg tél van, a me­leg nya­rat vár­juk. Ami­kor itt a ká­ni­ku­la, pa­nasz­ko­dunk. Ha bõ a ter­més, te­her­nek érez­zük: nincs ki­nek el­ad­ni, nincs hol tá­rol­ni. Ha van ott­ho­nunk, só­haj­to­zunk, mennyi ter­het és költ­sé­get ró ránk a fenn­tar­tá­sa. Ha van au­tónk, bosszan­ko­dunk, hogy más­nak is van, és mi­at­tuk du­gó­ban kell ücsö­rög­nünk. Ha van egy éle­tünk, amely­ben sok aján­dék és Is­ten­tõl jö­võ ál­dás van el­rejt­ve, szel­le­mi és lel­ki és tes­ti adott­sá­gok, mi a hi­á­nya­in­kat dé­del­get­jük. Pedig ör­ven­dez­ni kel­le­ne an­nak, ami van! Mert sem­mi nem „jár”, ha­nem ad­ja va­la­ki. És leg­fõ­kép­pen ne­ki, az Aján­dé­ko­zó­nak kell ör­ven­dez­nünk, mert a Fi­át is el­küld­te hoz­zánk, hogy lás­suk, tud­juk, érez­zük: íme, mennyi­re drá­gák va­gyunk szá­má­ra.

 

A nap éneke:

ÉN E FÖLDRŐL HOL MOST LAKOM