2016.08.29 21:41

2016. augusztus 30. kedd

 

„Ami ne­kem nye­re­ség volt, kár­nak ítél­tem a Krisz­tu­sért. Sõt most is kár­nak íté­lek min­dent Krisz­tus Jé­zus, az én Uram is­me­re­té­nek pá­rat­lan nagy­sá­gá­ért.”

(Filippi 3,7–8a)

 

A pi­ac­gaz­da­ság ko­rá­ban kü­lö­nö­sen is so­kat mon­do­gat­juk: nye­re­ség. Szin­te min­den er­rõl szól. Ki­nek mi­lyen nye­re­sé­ge volt. Ha nem hoz­ta meg a várt nye­re­sé­get a te­vé­keny­ség, ak­kor kár volt az egé­szet csi­nál­ni. Ha nincs nye­re­ség, az kár. Pál apos­tol úgy lett az­zá, aki lett, hogy rá­döb­bent: az iga­zi nye­re­ség Jé­zust meg­nyer­ni, és a leg­na­gyobb kár õt el­ve­szí­te­ni. Saj­nos mi több­nyi­re úgy nye­rünk, hogy Jé­zust ve­szít­jük el ér­te. Így a kár­ból vé­gül kár­ho­zat lesz. – Uram, add, hogy mu­lan­dó ja­va­kért ne ta­gad­ja­lak meg, ha­nem tud­jam ér­ted mind­azt kár­nak ítél­ni, ami tõ­led el­vá­laszt­hat­na!

 

A nap éneke:

JÉZUS HOZZÁNK LEHAJOLTÁL