2016. augusztus 24. szerda

2016.08.23 21:57

2016. augusztus 24. szer­da

 

„Ma­rad­jon ve­lünk, Uram, sze­re­te­ted, mert mi is ben­ned re­mény­ke­dünk!”

(Zsoltárok 33,22)

 

Az Is­ten és em­ber kö­zöt­ti kap­cso­lat sze­re­tet­kap­cso­lat, amely köl­csö­nös­sé­gen alap­szik. Az Úr – ígé­re­te sze­rint – ve­lünk van, még ha sok­szor rej­tõz­köd­ve is. Mi pe­dig ben­ne re­mény­ke­dünk. Ha ez a kap­cso­lat ré­szünk­rõl meg­sé­rül, ak­kor ott kis­hi­tû­ség, hi­tet­len­ség, sze­re­tet­len­ség tá­mad. A zsol­tár­vers nem elem­zi ezt az egy­más­ra­utalt­sá­got, ha­nem egy­sze­rû­en csak nyug­táz­za, ki­je­len­ti mint az em­ber vá­la­szát Is­ten sze­re­te­té­re. Mi­lyen idil­li ez a kép! Jó len­ne, ha e meg­ál­la­pí­tás nem­csak el­mé­le­ti, ha­nem gya­kor­la­ti szin­ten is meg­va­ló­sul­na mind­annyi­unk éle­té­ben.

 

A nap éneke:

ÉN LELKEM ZENGJ