2016. április 5. kedd

2016.04.04 21:42

2016. április 5. kedd

 

Pál ír­ja: „Azt tar­tom, hogy a je­len szen­ve­dé­sei nem ha­son­lít­ha­tók ah­hoz a di­csõ­ség­hez, amely lát­ha­tó­vá lesz raj­tunk.” 

(Róma 8,18)

 

 „Nem az a kér­dés, hogy mi lesz, ha­nem hogy ad­dig mi lesz” – mond­ta egy köz­éle­ti sze­rep­lõ a ki­lenc­ve­nes évek de­re­kán. S va­ló­ban, ke­resz­tény em­be­rek­ként a je­len ki­hí­vá­sai és meg­pró­bál­ta­tá­sai kö­ze­pet­te so­ha­se ve­szít­sük szem elõl a vég­sõ célt, amely fe­lé tö­rek­szünk, s amely ren­dít­he­tet­le­nül áll elõt­tünk! A ke­resz­tény em­ber föl­di ván­dor­lá­sa so­rán egy­sze­rû gú­nyá­ba öl­tö­zött ál­ru­hás ki­rály­fi, hisz a min­den­ség Ki­rá­lyát ne­vez­he­ti tu­laj­don Aty­já­nak. Ez az a rang és di­csõ­ség, amely majd nyil­ván­va­ló­vá lesz raj­tunk.

 

A nap éneke:

SENKI NEM SZERETETT ÚGY