2016. április 30. szombat

2016.04.29 21:42

2016. április 30. szom­bat

 

„Meg­szé­gye­nül­nek mind, akik el­hagy­nak té­ged, az Urat, a fo­lyó­víz for­rá­sát.”

(Jeremiás 17,13)

 

Meg­té­ré­sem után, „az el­sõ sze­re­tet ide­jén” tûz­be men­tem vol­na Is­ten ügyé­ért. Az­tán idõ­vel a hi­tem „meg­ko­pott”, az Úr­ral va­ló kap­cso­la­tom el­erõt­le­ne­dett. Ha ez ki­fe­lé, a kör­nye­ze­tem fe­lé ta­lán nem lát­szott is, de én tud­tam: el­tá­vo­lod­tam Atyám­tól. Nyíl­tan ugyan so­ha nem ta­gad­tam meg õt, de va­ló­já­ban nem akar­tam tud­ni ró­la, kap­cso­lat­ba ke­rül­ni ve­le, nem vol­tam kí­ván­csi ar­ra, mi az aka­ra­ta. Õ még­sem mon­dott le ró­lam, csak „hát­rébb lé­pett”, és a sza­bad aka­ra­to­mat tisz­te­let­ben tart­va en­ged­te, hogy a sa­ját fe­jem után men­jek. A kö­vet­kez­mény? Bû­nök, lel­ki­is­me­ret-fur­da­lás, ma­gány, seb­zett­ség, el­ve­szett­ség és re­mény­te­len­ség. Lé­lek­ben össze­tör­ve már csu­pán egyet­len le­he­tõ­sé­gem ma­radt: vissza­tér­ni hoz­zá, ve­le és ál­ta­la új éle­tet kez­de­ni és szol­gál­ni, amíg még meg­te­he­tem, amíg még tart a ke­gye­lem ide­je.

 

A nap éneke:

MINDEN ÚJ NAP