2016. április 20. szerda

2016.04.19 22:01

2016. április 20. szer­da

 

Jé­zus mond­ta: „Aki nincs ve­lem, el­le­nem van, és aki nem gyûjt ve­lem, té­ko­zol.”

(Lukács 11,23)

 

Ke­mé­nyek és el­lent­mon­dást nem tû­rõ­ek ezek a sza­vak. Ho­gyan le­het min­dig, min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött Is­ten mel­lett áll­ni, ha kell, vál­lal­va akár azt is, hogy nem ér­te­nek meg, eset­leg egye­sek hi­tünk és meg­gyõ­zõ­dé­sünk mi­att na­iv­nak és os­to­bá­nak tar­ta­nak, vagy egye­ne­sen nem is kí­ván­csi­ak az el­kép­ze­lé­se­ink­re, mert azok sze­rin­tük úgy­is ki­vi­te­lez­he­tet­le­nek…? Egy pré­di­ká­ci­ó­ban az ige­hir­de­tõ ar­ról be­szélt, hogy ne akar­juk min­den­áron Is­ten aka­ra­tát ke­res­ni és azt kö­vet­ni, ha­nem tel­je­sen és egé­szen ad­juk át szí­vün­ket és éle­tün­ket a Te­rem­tõ­nek, és ak­kor már­is vi­lá­go­san lát­ni fog­juk, mi az õ aka­ra­ta. Ak­kor „ma­gá­tól” ki­de­rül, ho­gyan kép­vi­sel­het­jük õt, ho­gyan le­he­tünk min­dig ve­le és mel­let­te, mi­ként le­he­tünk a mai vi­lág­ban is az Úr hi­te­les kö­ve­tõi.

 

A nap éneke:

SZÍVEM HOZTAM ÁLDOZATUL