2016. április 19. kedd

2016.04.18 22:51

2016. április 19. kedd

 

„Az Úr ígé­re­tei tisz­ták, olya­nok, mint a hét­szer tisz­tí­tott ezüst, me­lyet föld­be vájt for­má­ba ön­töt­tek.”

(Zsoltárok 12,7)

 

 „Az ígé­ret szép szó, ha meg­tart­ják, úgy jó” – mond­juk, még­sem tu­dunk vagy aka­runk min­dig asze­rint cse­le­ked­ni, amit ígér­tünk. Ám ha ne­künk ígér va­la­ki va­la­mit, és azt nem tart­ja meg, könnyen meg­sér­tõ­dünk… Olyan jó, hogy Is­ten más! Õ min­dig min­den ígé­re­tét meg­tar­tot­ta, kezd­ve a szö­vet­ség ígé­re­té­tõl a meg­vál­tás ígé­re­té­ig. És ha mi nem tart­juk meg mind­azt, amit em­be­rek­nek vagy épp ne­ki ígér­tünk – pél­dá­ul hogy õszin­tébb, iga­zabb, bûn­te­le­nebb élet­re tö­rek­szünk –, õ ak­kor sem „sér­tõ­dik meg”, ha­nem Jé­zu­sért min­dig ad le­he­tõ­sé­get az új­ra­kez­dés­re. És új­ra meg új­ra ta­nít ar­ra – egé­szen ad­dig, amíg va­ló­ban meg nem ért­jük –, hogy új élet és va­ló­di meg­úju­lás em­be­ri erõ­bõl amúgy sem le­het­sé­ges, csak­is ál­ta­la újul­hat meg az el­ménk és a szí­vünk.

 

A nap éneke:

AZ ÚRNAK AZ ÉGBEN HÁLA