2016.04.15 22:23

2016. április 16. szom­bat

 

„Is­ten Krisz­tus­sal együtt élet­re kel­tett, meg­bo­csát­va ne­künk min­den vét­kün­ket.”

(Kolossé 2,13)

 

Leg­na­gyobb öröm­hí­re hi­tünk­nek ez: élet­re kelt min­ket az Is­ten. Ha a tetsz­ha­lál ál­la­po­tá­ban él­nénk is, õ fel tud éb­resz­te­ni. Nem úgy, mint ahogy a ré­szeg reg­gel éb­red más­na­po­san, át­iz­zad­tan, mocs­ko­san. Õ meg­bo­csát­ja min­den vét­kün­ket, messze ve­ti azo­kat ma­gá­tól, ami­lyen messze nap­ke­let van nap­nyu­gat­tól. „Meg­bo­csát­va ne­künk min­den vét­kün­ket”, tisz­ta lap­pal éb­red­he­tünk. Ez Is­ten va­ló­ban meg­ta­pasz­tal­ha­tó ke­gyel­me itt e föl­di lét­ben.

 

A nap éneke:

Ó MÍLY HŰ BARÁTUNK JÉZUS