2016.04.12 22:30

2016. április 13. szer­da

 

„Tel­je­sed­jék be raj­tam ke­gyel­med, Uram, és meg­ígért sza­ba­dí­tá­sod.”

(Zsoltárok 119,41)

 

Van­nak Is­ten-él­mé­nye­ink, ima­meg­hall­ga­tá­sa­ink. Fel­buz­dul szí­vünk-lel­künk egy-egy meg­ha­tó bi­zony­ság­té­te­len, lé­lek­kel te­lí­tett könyv vagy vers ol­va­sá­sán. Majd jön­nek a hi­deg, szür­ke hét­köz­na­pok, ami­kor min­den olyan re­mény­te­len­nek lát­szik. Csa­ló­dunk em­be­rek­ben, nem si­ke­rül­nek ter­ve­ink, és már­is mint­ha fény­évek­re tûn­ne az Is­ten kö­zel­sé­ge… Pe­dig az Is­ten ke­gyel­me nem mú­lik el tõ­lünk, sza­ba­dí­tá­sa nem ma­rad el, ha kés­ni lát­szik is. Be­tel­je­se­dik az Is­ten ke­gyel­me, el­ér­ke­zik sza­ba­dí­tá­sa. Úgy le­gyen!

 

A nap éneke:

ÁLDJUK ISTEN NAGY KEGYELMÉT