2016. április 12. kedd

2016.04.11 21:55

2016. április 12. kedd

 

Jé­zus mond­ta pél­dá­zat­ban: „A fiú út­ra kel­ve el­ment az ap­já­hoz. Még tá­vol volt, ami­kor ap­ja meg­lát­ta õt, meg­szán­ta, elé­be fu­tott, nya­ká­ba bo­rult, és meg­csó­kol­ta õt.”

(Lukács 15,20)

 

Haj­la­mo­sak va­gyunk azt hin­ni, hogy a má­sik em­ber a té­koz­ló fiú, mi, „kon­szo­li­dált ke­resz­té­nyek” pe­dig Is­ten ked­ves fi­ai va­gyunk… Az­tán ami­kor el­jön az igaz­ság pil­la­na­ta, és me­zí­te­le­nül kell meg­áll­nunk Is­ten íté­lõ­szé­ke elõtt, ak­kor ki­de­rül­nek a rej­te­ge­tett bû­nök, tit­kos gon­do­la­tok. Ha el­ju­tunk ar­ra a pont­ra, hogy rá­éb­red­ve té­koz­ló fiú lé­tünk­re nem elég a „disz­nók ele­de­le”, ha­nem ha­za­vá­gyunk, az Is­ten va­ló­ban olyan, mint a sze­re­tõ atya, aki el­fe­le­di a sok bajt, ame­lyet okoz­tunk, át­ölel, ma­gá­hoz vesz, és sze­re­te­té­vel be­bur­kol, be­ta­kar­gat min­ket eb­ben a hi­deg va­ló­ság­ban.

 

A nap éneke:

TÉKOZLÓ JÖJJ HAZA

 

 

Vissza