2016.04.10 22:22

2016. április 11. hét­fő

 

„Jól vi­gyáz­za­tok te­hát, ho­gyan él­tek; ne esz­te­le­nül, ha­nem böl­csen.”

(Efézus 5,15)

 

Az élet egyik leg­na­gyobb kí­sér­té­se, ame­lyet a kor­szel­lem is suly­kol, hogy le ne ma­rad­junk má­sok­tól. Ki ne hagy­juk az élet él­ve­ze­tét amíg fi­a­ta­lok va­gyunk, hát­rány­ba ne ke­rül­jünk, sõt ha le­het, elõz­zünk meg má­so­kat. Az, hogy köz­ben mek­ko­ra pusz­tí­tást ha­gyunk ma­gunk mö­gött, hány em­ber­éle­ten gá­zo­lunk ke­resz­tül – szin­te hi­de­gen hagy­ja az em­be­ri­ség szí­vét. Ezért fon­tos ez az igei fi­gyel­mez­te­tés. A böl­cses­ség pe­dig az is­ten­fé­le­lem­ben gyö­ke­re­dzõ mér­ték­le­tes­ség és há­la­adás­sal telt elé­ge­dett­ség az élet min­den te­rü­le­tén, aho­va Is­ten he­lye­zett, és ami­vel meg­aján­dé­koz min­ket.

 

A nap éneke:

MEGVÁLTÓM SZÓL NEKEM