2016. április 10. vasárnap
2016. április 10. vasárnap
„Az Úr szeretetével tele van a föld.”
(Zsoltárok 33,5)
Annyiszor vagyunk vaksik, oly sokszor hordunk torzító szemüveget. Szeretünk panaszkodni, felnagyítjuk a hiányainkat, és szinte csodák tucatjai felett siklik el a figyelmünk. Mikor pedig az embernek „megváltozik a gondolkodása”, akkor mintha pikkelyek esnének le szemünkrõl, meglátjuk az Úristen számtalan apró csodáját, ajándékát, amellyel napról napra elhalmoz minket ingyen kegyelmébõl. Amit mi már természetesnek vettünk, az nem a mi járandóságunk, az nem automatikusan elvárható, az az Isten szeretetének számtalan jele, amellyel tele van a föld…
A nap éneke:
Ó VÉGTELEN NAGY KEGYELEM