2015. szeptember 30. szerda

2015.09.29 21:59

2015. szeptember 30. szerda

 

,,Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért." 
(Zsoltárok 31:23)

Testi-lelki fájdalomtól gyötrődő ember szavai ezek, aki egyedül maradt szenvedése idején. "Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy." (31:13) Betegségben - a hozzátartozók legjobb szándéka ellenére is - az ember hosszú órákat tölt el magányosan, kétségek között tépelődve. A vigasztalás Istene azonban áldását adja a mélységből hozzá kiáltó embernek. Amikor a jó szó már kevés, a gondoskodásnál többre vágyunk, háborgó lelkünk nála nyugalmat talál.
 

A nap éneke:
AZ IMÁDSÁG SZÁRNYAIN