2015. március 3. kedd
2015. március 3. kedd
Jézus mondta a példázatban: ,,A fiú így szólt: Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá."
(Lukács 15:21-22)
Az ember egy ideig, jó darab ideig - van, aki egész életén át - menekül az atyai háztól. A lelkében lázad, kerüli a találkozást, hátat fordít, és veszte elkerülhetetlen. De az Úristen tekintete követi a tékozlót, és karja érte nyúl, hogy ne vesszen el. A történet mélyebb értelmezése valahogy így is megfogható: pillanatokra betekinthetünk a végtelenbe. Az emberi lélekbe, a bűn, a szégyen, a félelem, a megbánás, az Isten-vágy mélységeibe, s a mélyből feltekintve az Isten sugárzó szeretetének, ajándékozó, az embert magához ölelni vágyó gyengédségének végtelen horizontjára pillanthatunk. Amely fény, sugárzó szeretet ránk is ragyog.
A nap éneke:
A TÉKOZLÓ FIÚ