2015. július 17. péntek
2015. július 17. péntek
,,Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké."
(Zsoltárok 125:2)
Milyen az, amikor ,,átkarol az Úr"?
Ady Endre szerint például ilyen:
,,Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul, Átölelt az Isten."
A mi életünket is ilyen csendesen és váratlanul lepi meg ,,az Úr érkezése", de másként: valakinek a szava, egy tette, egy igehirdetés, egy életesemény, egy döntéshelyzet közepette - Isten kereső szeretete fantáziadús és ezerszínű. A célja egy: hogy magához vonjon, ,,karjába vegyen". Milyen bensőséges kép ez (de nem giccses!), és milyen mély tartalmat hordoz! Talán ezen a nyári napon egy ,,néma, igaz öleléssel" jön hozzád is, mint a nagy költőhöz.
A nap éneke:
TÚL A FELHŐKÖN