2014. november 16. vasárnap
2014. november 16. vasárnap
,,Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"
(János 14:27)
Csak Isten látja, hogy hány fajta fájdalom, seb, begyógyulásra váró törés van, amit napról-napra magunkkal cipelünk. Olyan jól megtanultuk, hogy hogyan leplezzük ezt mások elől. Talán már magunk sem hiszünk abban, hogy az életünk sokfajta nyomorúsága változhatna, gyógyulhatna.
Kérjük az Urat, hogy szóljon hozzánk úgy, ahogy erre egyedül csak Ő képes, hiszen a Biblia szerint olyan jól ismer minket, mint senki más. Tudja a szívünk állapotát, látja az éppen most fejünkben, szívünkben kavargó gondolatokat.
A nap éneke:
LELKEM ÁLDD AZ URAT
Refr: Lelkem, áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd!
A lelkem csak Téged áld!
1. Egy új nap kél, és már ébred minden,
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával.
Refr: Lelkem, áldd az Urat...
2. Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szerelmed mély, és az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még.
Refr: Lelkem, áldd az Urat...
3. És egy nap majd ez a test elgyengül,
Erőm elhagy, s utam véget ér,
A lelkem mégis téged áld vég nélkül:
Tízezer évig és mindörökké!
Refr: Lelkem, áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd!
A lelkem csak Téged áld!