2014. július 8. kedd
,,Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra."
(2.Korinthus 4:16)
Egy súlyos műtéten átesett beteg, aki hónapokat töltött egy elkülönített kórteremben, mondta a következőket, az őt meglátogató lelkésznek: - ,,most azokért imádkozzunk, akikért nem könyörög senki" - majd az ünnep megszenteléséről és Urunk áldó hatalmáról beszélt. Később az állapota váratlanul romlani kezdett. Utolsó beszélgetésük egy rövid imádság volt: ,,A mélységből kiáltok hozzád..." (Zsolt 130:1) Végül maradtak a gépek és az ígéret: ,,...csendes vizekhez vezet engem." (Zsolt 23:2)
Gyógyulásról nem beszélt, de megelégedettségről igen; a döntést letette az őt magához hívó Jézus kezébe.
- Rövid történet Isten kegyelméről, aki a betegszobát templommá, a szenvedést áldássá formálja.
A nap éneke:
SZÍVEM HOZTAM ÁLDOZATUL