A gyülekezet kialakulása
Részlet Pálinkás Ibolya "Marsal János élete és szolgálata" című életrajzi dolgozatából:
A misszió elindulása előtt Szada község földterülete a váci és mogyoródi káptalan tulajdonában volt. A község lakossága a leghitványabb futóhomokok megműveléséből tengette életét. Mivel ez is korlátolt terület volt, a papok birtokán napszámos munkával, zsellérként keresték legtöbben a kenyerüket. A társadalmi, anyagi helyzet jól előkészítette a szadai baptista missziót.
A misszió elindulása Kornya Mihály nevéhez fűződik
Meyer Henrik, a magyarországi baptista misszió irányítója meghívta Pest megyébe Kornya Mihályt, a nagy magyar baptista „paraszt-prófétát”.
Kornya a meghívást elfogadta és így jutott el Szadára is 1880-ban. Mivel nem volt a községben ismerőse, az utcán járó-kelő emberektől érdeklődött, hogy hol fogadnák be, hol hallgatnák meg az igehirdetését. Többen otthagyták, szóba se álltak vele. Ez azonban nem keserítette el a láng-lelkű úttörőt. Addig fáradozott, míg elérte célját. Amint szembe jött vele egy ember, így szólította meg:
„ - Jó napot, kedves barátom! Én baptista paraszt vagyok, szeretném itt valahol valakinél prédikálni az evangéliumot és elmondani az én megtérési történetemet… Mondja meg, hol fogadnának be Szadán ebből a célból?”
Ez az ember a parókiára küldte, a másik a plébániát emlegette, míg egy harmadik így szólt:
„ - Itt Szadán van egy bolond, aki várja a tüzes szekéren való elmenetelt. Azt mondja, hogy ő nem hal meg, hanem - mint Illés próféta -, élve fog elragadtatni.”
Kornya tudomásul vette és kereste, hogy ki volna az. Megtudta, hogy tényleg van itt egy vallási őrjöngő, akit Szűcs Jánosnak hívnak. Nyomban utánajárt ennek a „bolond” Szűcs Jánosnak, aki be is fogadta Kornya Mihályt és társát, Lisztes Mihályt.
Kornya Mihály Szadán az első baptista istentiszteletet Szűcs János házában tartotta. Ezen az első igehirdetésen - a háziakon kívül - öt házaspár volt jelen, többek között id. Seres Sámuel és felesége. Kornya Mihály felajánlotta a megjelenteknek, hogy ha jobban meg akarnak ismerkedni a Bibliával, szívesen eljön bárkihez. Több meghívást is kapott. Az elsők között Puskás Mihály és Szűcs István fogadta őt hajlékába.
Kornya Mihály úttörő munkájának első lelki gyümölcsei: Puskás Mihály és Szűcs Istvánné sz. Seres Lídia. Őket Meyer Henrik merítette be Budapesten 1881. szeptember 8-án.
Megtérésük után bőven kijutott testvéreinknek a gúnyból és a rágalomból. Éppen a „bolond” Szücs János – aki első ízben helyet adott az igehirdetésnek – idős koráig nem szűnt meg a hívőket gúnyolni. Puskás Mihály testvérünkről azt szokta mondani, hogy „kivált-bevált” baptista.
Puskás Mihályt nemsokára felesége, sz. Tóth Mária és két gyermeke, János és Lídia is követték Krisztus útján. Lídia Gróf András baptista fiatalemberhez ment férjhez. A fiatalok a férj családjával éltek együtt. A család többi tagja nem volt baptista. A fiatal hívő asszony nem ette meg a húst, amit a család tagjai vasárnap vásároltak. Ennyire komolyan vette az Úr napjának megszentelését. Egyik napon a férje így szólt édesanyjához:
„ - Anyám, szombaton hozzon húst, mert látja, hogy a feleségem nem hajlandó enni a vasárnapi vásárlásból.”
Alig telt el néhány év, a Gróf család tagjai is megtértek…
Az első összejöveteli helyek Szadán. Bemerítkezések Meyer Henrik által.
Az induló kis gyülekezet először Puskás Mihály házánál, majd Szűcs István lakásán, később - kb. 1885-től két éven át - pedig Seres Sámuel hajlékában talált otthonra. A gyülekezet szorgos munkája és példaadó élete nyomán egyre növekedett a látogatók száma. Imaórákat és istentiszteleteket tartottak vasárnap és hétköznap esténként. A látogatók közül többen is megtérésre jutottak és bemerítés által is kívántak a gyülekezethez csatlakozni.
A bemerítések sűrűn követték egymást, évente többször is. 1882-1894. között Meyer Henrik húsz alkalommal merített be szadai lakosokat, s ez idő alatt 46 főre nőtt a bemerítettek száma. A bemerítettek között volt ifj. Seres Sámuel is, aki 1858. május 16-án született Szadán, s Budapesten merítette be őt Meyer Henrik 1884. március 13-án. Seres Sámuel személyében a gyülekezet jelentős igehirdetőt nyert. Hamarosan Kiskunhalasra hívták meg őt lelkipásztornak.
A gyülekezet növekedése nem tetszett az akkori református lelkésznek. Egyenként hívatta magához a bemerített tagokat, s le akarta beszélni őket döntésükről. Fáradozása eredménytelen volt. Elküldte elöljáróit a gyülekezetbe: nézzék meg, mit csinálnak, mivel foglalkoznak a hívők. A küldöttek néhány alkalom után lemondtak ez irányú megbízatásukról. Így indokolták döntésüket: „Ha tovább odajárunk, mi is ott maradunk.”
Ekkoriban történt, hogy Kornya testvér Szadán járt. A testvérek figyelmeztették őt, hogy ne induljon útnak, mert csendőrök várják a falu végén. Ő azt felelte, hogy ennek ellenére el kell mennie. Később mesélte el, hogyan jutott ki a faluból. Találkozott a csendőrökkel és így szólt hozzájuk:
„ - Nem láttak erre egy idegen embert? Őt keresem. Előbbre megyek, s ha találkoznék vele, majd kiáltok.”
A csendőrök elbocsátották őt.
A gyülekezet pedig tovább fejlődött. Többször is meghívták Kornyát. Nagyobb ünnepek alkalmából Meyer testvér is meglátogatta a gyülekezetet.
Az első imaház
Seres Sámuelék mellett vették meg a szomszédos telket, kis rozoga házzal. Ennek helyére építették az első imaházat, amely kb. 140 személy befogadására volt alkalmas.
A kert végén kőbányát nyitottak a testvérek. Onnan termelték ki az építéshez szükséges követ. Ebben az építésben segítették a szadai gyülekezetet a kiskunhalasi és a kiskőrösi testvérek is. Az építkezés óriási terhet rótt a szegény sorsú, jórészt zsellérekből álló 40 tagú gyülekezetre.
A gyülekezeti munka
Kezdetben bibliatanulmányozás céljából jártak össze. Szinte minden szabadidejüket a gyülekezetben töltötték. A kezdeti időkben hiába keresünk különböző tisztségeket a gyülekezeti munkán belül: ilyenek nem léteztek. Minden megtért ember egyben lelki munkás is lett. Tehetsége szerint - igei szolgálattal, bizonyságtétellel, énekkel, zenével, verssel - szolgálta az Urat és a gyülekezetet. Ahogyan azonban szaporodott a gyülekezet, úgy szükségszerűen elváltak egymástól a különböző szolgálatok.
Később miután kialakultak a szolgálatok és a házirend, ha valaki 3 alkalommal hiányzott az Istentiszteletről kizárták, az akkori gyülekezet közösségi életéből. Ez azért érdekes, mert akkoriban egy vasárnap háromszor találkoztak: délelőtt, délután és este. Így ha valaki csak egy vasárnap nem vett részt az összejöveteleken, kizárásra került. Az akkori gyülekezetekben szigorú rend uralkodott. De mindezek ellenére egyre többen tértek meg, és csatlakoztak a gyülekezet tagjaihoz. Az első 10 évben nem múlt el olyan év, amikor új bemerítkezőkkel ne növekedett volna a gyülekezet.
A munkamezőnek sem voltak határai. Nem voltak mai értelemben vett körzetek. Nem kellett tartania a missziómunkásnak attól, hogy átlépi körzete határát és más valakinek a körzetébe lép. A Lélek indításából mentek faluról falura és városról városra. Egy-egy missziós körzetet többen is látogattak. Ezek eleinte igen nagyok voltak. Később szűkültek mind kisebbre és kisebbre.
A szűkebb értelemben vett missziós körzet Lőrik István lelkipásztorral az élén 1917-ben alakult meg. A körzet állomásai voltak: Fót, Szada, Őrszentmiklós, Zsidó és Hartyán.
A Szadai Baptista Gyülekezet első évtizedeinek története
Írta: Sólyom Miklós
Budapest, 1963. június 26.
A misszió elindulása előtt a szadai község földterülete a váci és a mogyoródi káptalan tulajdonában volt. A község lakossága a leghitványabb futóhomok megműveléséből tengette életét. Mivel ez is korlátolt terület volt, a papok birtokán, napszámos munkával keresték legtöbben a kenyerüket. E társadalmi, anyagi helyzet jól előkészítette a szadai baptista missziót.
1./ A misszió elindulása
A misszió elindulása Kornya Mihály nevéhez fűződik.
Kornya Mihály a nagy, magyar baptista „paraszt-próféta” alig kezdte meg missziómunkáját máris el kellett hagynia szülőfaluját. Mayer Henrik a magyarországi baptista misszió irányítója meghívja Kornyát a Pest megyei községekbe. Kornya a meghívást elfogadta és az 1870-es és 80-as évek fordulóján megérkezett Szadára. Itt nem tudta, hogy kit keressen mivel nem volt itt ismerőse így kénytelen volt az utcán járó-kelő emberektől érdeklődni, hogy hol fogadnák be, hol hallgatnák meg igehirdetését? Többen otthagyták szóba se álltak vele, azonban ez sem keserítette el a láng-lelkű úttörőt, hanem addig fáradozott amíg elérte célját. Amint szembe jött vele egy ember, így szólt hozzá: „Jó napot kedves barátom, én baptista paraszt vagyok, szeretném itt valahol valakinél prédikálni az evangéliumot és elmondani az én megtérési történetemet… Mondja meg hol fogadnának be Szadán ebből a célból?”
Ez az ember a parókiára küldte, a másik a plébániát emlegette, míg végre egy harmadik így szólt: Itt Szadán van egy bolond, aki várja a tüzes szekéren való elmenetelt.
Kornya tudomásul veszi és keresi, hogy ki volna az. Így megtudja, hogy tényleg van itt valami vallási őrjöngő, akit Szűcs Jánosnak hívnak, és Kornya már ebben bíztató jelt talált, mert tudta, hogy Isten a világ bolondjait választotta ki magának, hogy megszégyenítse a bölcseket, /l. Kor. 1:27/
Kornya nyomban utánajárt ennek a "bolond" Szűcs Jánosnak és az tényleg be is fogadta Kornya Mihályt és társát, Lisztes Mihályt. Így Szadán ennél tartott Kornya Mihály először baptista istentiszteletet. Ezen az első igehirdetésen jelen volt Puskás Mihály, Szűcs István, id.Seres Sámuel, Szabó István, Dák Károly és feleségeik. Ennek az úttörő munkának első lelki gyümölcsei: Puskás Mihály, és Szűcs Istvánné született Seres Lídia. Ezek Máyer Henrik által lettek Bemerítve 1881. szept. 8-án, Budapesten.
Megtérésük után bőven kijutott testvéreinknek a gúny és a rágalomból. Éppen Szűcs János, aki első ízben helyet adott az igehirdetésnek, volt a fő a hívők kigúnyolásában.
Önmagáról azt szokta mondani, hogy ő nem hal meg, hanem, mint Illés próféta élve fog elragadtatni. Idős koráig nem szűnt meg a hívőket gúnyolni. Puskás Mihály testvérünkről azt szokta mondani, hogy kivált-bevált baptista. Tény azonban, hogy Puskás Mihályt nem sokára felesége, szül. Tóth Mária, és két gyermeke, János es Lídia követték a Krisztus útján.
Lídia nevű leánya Gróf András baptista fiatalemberhez ment férjhez. A fiatalok a férj családjával éltek együtt. A család többi tagjai nem voltak baptisták. A fiatal hívő asszony nem ette meg a húst, amit a család tagjai vasárnap vásároltak. Az Úr napjának megszentelését annyira komolyan vette. Egyik napon a férje azt mondta: Anyám, szombaton hozzon húst, mert látja, hogy a feleségem nem hajlandó enni a vasárnapi vásárlásból. Alig telt el néhány év, a Gróf család tagjai is megtértek.
/özv. Szűcs Istvánné elbeszélése nyomán./
2./ Az első összejöveteli hely Szadán.
Az Induló kis gyülekezet Szűcs István lakásán talált otthonra.
A gyülekezet szorgos munkája és példaadó élete nyomán egyre növekedett a látogatók száma. A látogatók közül többen megtérésre jutottak és bemerítés által is kívántak a gyülekezethez csatlakozni. Ezek névsora: Somogyi Erzsébet, Udvarnoki Andrásné, Udvarnoki Mária, Szikora Pálné, Udvarnoki István… A bemerítést Máyer Henrik végezte
1883 ápr. 22. a Wesselényi utcában. A bemerítések sűrűn követték egymást, egy évben többször is. Ezáltal a gyülekezet úgy megnövekedett, hogy hamarosan kicsinek bizonyult a Szűcs Istvánék lakása, ahol kb. 1885-ig jöttek össze
3./ A második összejöveteli hely.
Szűcs István lakásáról a gyülekezet átköltözött Seres Sámuelék lakására. A gyülekezet tovább fejlődött. Szép számmal voltak látogatók. Többször meghívták Kornyát, és a nagyobb ünnepek alkalmával Mayer testvér is meglátogatta a gyülekezetet.
Ebben az időben tért meg /ifjabb/ Seres Sámuel, akiben a gyülekezet jelentős igehirdetőt nyert. Így Puskás Mihály és Seres Sámuel végezték főként az igehirdetés szolgálatát.
Seres Sámuelt /Szadán született/ Kiskunhalasra meghívták prédikátornak. Ott, a környéken, sőt az ország nagy részében, hatalmas munkát végzett.
Seres után Puskás Mihály veszi át a gyülekezet vezetését, az igehirdetés szolgálatát.
Ez az állomás a gyülekezet számára csak egy átmeneti hely volt, mert hamarosan imaházépítéshez kezdtek. Seresék mellett vettek egy telket a gyülekezet saját pénzéből /minden támogatás nélkül/. Hamarosan hozzákezdtek az építéshez. Az építkezés munkájában már segített a körzet testvérisége. Az építés óriási terhet rótt a szegény sorsú, jórészt zsellérekből álló gyülekezetre, mivel az építés költségeit is teljes mértékig nekik kellett vállalni.
4./ A szadai gyülekezet az első imaházban.
Az újonnan épített Imaház volt a gyülekezetnek 30 éven át otthona. Ezen a helyen erősödött meg, es tagjainak száma elérte a 100 főt. Ezen a helyen a gyülekezet Jelentősebb munkásai:
Szikora Pál. Puskás Mihály halála után a szadai gyülekezet vénje, és egyben igehirdetője volt Szikora Pál. 1860-ban született. Szadára házassága következtében jött, ahol feleségül vette id. Udvarnoki András tv. nővérét, Udvarnoki Máriát. A házasságkötésük 1889-ben február 28-án volt. Feleségével boldog házas életüket Isten 9 gyermekkel ajándékozta meg, akik közül 5 él ma is. Szikora testvért a szadai gyülekezet véni tisztséggel bízta meg, a Nap utcai gyülekezet kötelékében.
Később ugyanebben a keretben Őrszentmiklós, Váchartyán, Fót, Veresegyháza, Zsidó (ma Vácegres), Gödöllő, Kartal, községekben teljesítette az Úrtól és a gyülekezettől nyert megbízását. Munkálódott mind alkalmas, mind alkalmatlan időben. Vele dolgozni mindig áldást jelentett. Nem volt alkalma magasabb iskolák tudását elsajátítani, de önképzés által semmivel sem maradt alább kortársainál. Tősgyökeres szilárd baptista volt, amit a Bibliával igazolni tudott, abból hajszálnyit sem engedett. Még 81 éves korában is 20 kilométeres misszió utat tett meg kortársával, Beke István testvérrel, s a gyülekezeteket lelkesítve jó bizonyságot hagytak maguk után. 1942-ben költözött el az élők sorából.
Missziós munkájával bejárta az egész környéket, és mint gyülekezeti vén munkálkodott, lelki gyümölcseit Udvarnoki András merítette be Budapesten. Kortársa volt Simon Sándor, aki az ifjúság körében fejtett ki jelentős munkát. Az ő ideje alatt kb, 40-45 gyermek volt a gyülekezetben. Neki öt gyermeke volt, ezek közül sajnos csupán két leánya tért meg. Jellemző volt Simon Sándorra, hogy nagyon szeretett énekelni, mindig új éneket tanított a gyülekezettel. Az igehirdetés szolgálatában is munkálkodott.
Az énekkar területén Pintér János, később Molnár István munkálkodott. Megalakult a fúvószenekar is melynek vezetője Jenei Sándor.
Ebben az időszakban Udvarnoki András volt a gyülekezetet gondozó lelkipásztor, de az országos ügyek nagyon lekötötték, és a szadai gyülekezet lelkipásztori tisztét Lőrik István vállalta /a tízes évek közepén kb. 1917-ben, Fót székhellyel/. A gyülekezetben csak egyszer-kétszer tudott megjelenni havonta. / A munka terhét ezidőben az említett Szikora Pál hordozta./
A gyülekezetnek ismét helyből rendelte ki prédikátorát az Ur az ifjú Juhász János testvér személyében.
(Unyi József bejegyzése 2015-ben)